A brit ITV 2009-ben forgatta és adta le a “Mister Eleven” című két részes romantikus minisorozatot Amanda Coe (Shameless) forgatókönyvéből. A rendező Paul Gay volt, a főbb szerepekben pedig Michelle Ryan, Sean Maguire, Adam Garcia és Denis Lawson láthatóak.
A filmet itthon sajnos még nem adták ki, amennyire én tudom, nincs is tervben egyelőre, én viszont Michelle Ryan miatt nagyon kíváncsi voltam rá, így megvettem Angliából DVD-n, és meg is néztem.
A film története röviden:
Sarah “Saz” Paley (Michelle Ryan) matematika tanárnőként dolgozik. De nemcsak tanítja a tantárgyat, hanem gyerekkora óta szinte megszállottan rajong a számokért, így szinte a teljes életét különböző matematikai szabályok és statisztikák szerint alakítja. Egy ilyen statisztika alapján kiszámolja azt is, hogy 28 és fél évesen fog férjhez menni mégpedig ahhoz a férfihoz, aki élete során a 11. szexuális partnere volt. Ez pedig nem más, mint az orvos Dan (Sean Maguire). El is jön a nagy nap, és Saz terveinek megfelelően hozzá is megy a férfihoz. Ám az esküvőn találkozik volt barátjával, Alex-szel (Adam Garcia), aki elárulja a lánynak, hogy néhány évvel korábbi egy éjszakás kalandjuk során nem történt semmi. Viszont, ha Saz nem feküdt le Alex-szel, akkor mégsem Dan az a bizonyos 11., vagyis a “Mister Eleven” (Eleven ugye 11-et jelent az angolban), ez a felismerés pedig valóságos katasztrófát okoz Saz sajátságos kis világában…
Bár két részes minisorozatról van szó, mégsem a klasszikus értelemben vett minisorozat ez, hiszen egy két részes minisorozat általában 2*90 percből szokott állni. Azonban a “Mister Eleven” mindössze 2*45 perc hosszú, így gyakorlatilag egy másfél órás történet az egész. Őszintén bevallom, hogy nem is teljesen értem, hogy igazából miért nem egy 90 perces TV-film formájában adták ezt le. Na, de végül is mindegy. (DVD-n egyébként egyben adták ki. Mondjuk még jó.)
A történet elsőre kissé abszurdnak tűnik, és az igazság az, hogy valóban az is. De nem baj, én ennek kifejezetten örültem, hogy próbáltak valami újdonságot is kitalálni, és nem szimplán egy szokásos sablonos romantikus történetet adtak itt elő. Persze, néhány klisés fordulat azért itt is előfordult, dehát romantikus filmeknél tényleg nem egyszerű már igazán újat kitalálni. Talán nem is lehet.
No, mivel eleve két részes a sorozat, így (bár tulajdonképpen véletlen, de) én is két részre tudnám bontani az értékelést. Az az igazság, hogy az első részen nagyon jól szórakoztam, jókat nevettem a főleg a Saz matematika “mániáján” alapuló poénos vicces helyzeteken, és az első 45 perc után úgy voltam vele, hogy régen szórakoztam utoljára ilyen jól romantikus filmen.
Aztán sajnos jött a folytatás. A második 45 perc során viszont azt éreztem, hogy teljesen leült az egész történet, ebben a részben a romantika mellett inkább egy-két drámai szálat vettek elő az első rész viccesebb jelenetei helyett. Ez még önmagában nem is lett volna akkora probléma, viszont úgy éreztem, hogy végét meg teljesen összecsapták. (Lehet, hogy mégis kevés volt az a kétszer 45 perc?)
Persze mondanivalót is kapunk a végére, mégpedig azt, hogy az életben vannak olyan dolgok (pl. a szerelem), amiket nem lehet különböző matematikai (vagy bármilyen más) szabályokkal meghatározni, befolyásolni.
Azért nem bántam meg, hogy megnéztem, de sajnáltam egy kicsit, mert az elején úgy éreztem, hogy több potenciál van a filmben.
És azt is, hogy az alkotók talán nem tudták eldönteni, hogy vígjátékot akarnak ebből, vagy drámát. Az első rész egyértelműen inkább vígjáték volt, a második rész viszont inkább dráma. A film vígjátékként egyértelműen jobban működött, jó lett volna, ha végig az marad.
A rendező Paul Gay volt, aki ezelőtt és ez után is főleg TV-sorozatok egyes epizódjait dirigálta. (Többek között a Skins egy-egy epizódját is.) A forgatókönyvet pedig Amanda Coe írta, aki ahogy a bevezetőben is utaltam rá Shameless sorozat brit verzióján dolgozott korábban.
Ami a szereplőgárdát illeti, Michelle Ryan azon színésznők közé tartozik, akiket bármikor, bármilyen filmben hajlandó vagyok megnézni. (Rajta kívül csak Jessica Alba-val vagyok így.) Ez a filmje karrierjében a “Bionic Woman” buktája és a “Merlin”-beli vendégszereplése után jött, gondolom egy kicsit könnyedebb, lazább filmben akart szerepelni újra. Persze ez rendben is van, a színészek szeretik a változatosságot, én azonban őt (is) szívesebben látnám újra valamilyen akciófilm főszereplőjeként lövöldözni, meg verekedni, mint romantikus filmekben. (Szerencsére erre lesz is lehetőségem nemsokára.)
Sean Maguire-t eddig csak valamilyen eszement paródiában láttam (Meet the Spartans, Kröd Mandroon) láttam, itt legalább kicsivel talán komolyabb szerepe volt.
Adam Garcia játszott a “Sakáltanya”-ban anno, innen azért többen ismerhetik, viszont én nem is emlékszem, hogy másban láttam volna azóta.
Denis Lawson-ra viszont szinte biztos minden Star Wars rajongó emlékszik, hiszen a skót színész játszotta az első trilógiában Wedge Antilles-t anno. (Ő egyébként Michelle-lel már másodszor játszott együtt a 2007-es "Jekyll" sorozat után.)
Értékelés:
Kicsit gondban voltam az értékelésnél, hiszen az első részre én simán 8/10-et adtam volna, mert ott nagyon elkapott a film hangulata, viszont a másodikra max. 5-öt. Így viszont összevetve, és figyelembe véve, hogy azért mégiscsak Michelle Ryan a főszereplő, egy 6/10 azért kijön.
Utolsó kommentek